Képzőművészet és tánc / Visual arts and dance
Lakat Andrea
2016. szeptember 8., csütörtök
Lakat Andrea
Számomra a
festészet: mozdulat és ritmika leképeződése a vászonra – mozdulat és ritmika,
vagyis tánc.
A tánc pedig légies vizualitás, aminek nem materiális végeredménye
születik, a végső kép a befogadó nézőben áll össze. Ha a kettőt sikerül
társítanom, akkor ebben az esetben ez megváltozna, mert konkrét lenyomata
keletkezne.
Kontakt az anyaggal - akció képek
For me painting is: rhythmic movements and gestures
on the canvas, and rhythm is dance.
The dance is ethereal visuals, with no tangible outcome, the final image is realized in the audience. If I manage to connect the two, this would change, because of the factual result: a painting.
The dance is ethereal visuals, with no tangible outcome, the final image is realized in the audience. If I manage to connect the two, this would change, because of the factual result: a painting.
Contact with the material - action pictures
2016. szeptember 7., szerda
Terület. Terület foglalás. Territoriális helymeghatározás. Hely. Helyem. Ez az én helyem. Helyzet. Helyezkedés. Helyben maradás. Határ. Határok.
A test, határ. A végtelen térből kimetszi a teret a testem. Lefedem a teret.
Ez egy kísérleti munka, ami a mozdulat és a képzőművészet határán táncol. A témám abból az érzésből született, hogy kijelöljem a helyemet a világban. A territoriális viselkedés eredetileg etológiai fogalom. Az egyes állatfajok különböző módon jelölik ki életterük méretét: kémiai anyagokkal, hangadással vagy vizuális jelekkel. Maga az ember is erősen territoriális lény, ennek a térhasználatban temérdek jelét láthatjuk. Mindenkinek szüksége van egy fizikai és egy virtuális személyes térre, amelyben többé-kevésbé szabadon cselekedhet. Mit és kit zárunk ki, kit-mit engedünk be, milyen rugalmasak a határaink és mennyire tud együtt rezonálni másokkal, rajtunk múlik.
Majd húsz éves táncos tevékenységem közben, képzőművészeti tanulmányokat is folytattam, így mindkét területtel közelebbi kapcsolatba kerültem és most kész vagyok elmosni közöttük a határokat.
Territórium / Territory.
Lakat Andrea: Territórium / Territory.
(2016.06.09. premier)
Bakelit,
M.A.C. Budapest, Hungary.
Performatív alkotási folyamat, amelynek eredménye egy paraván, funkcionális tárgy, műalkotás. A mozgó test, (élő dúc, klisé) – grafikai eszközként funkcionál. A képi megfogalmazás: a testet, a teret és az időt leképezi, absztrakt mégis konkrét formai lenyomatokban, személyes testnyomatok képződnek. Tudatos és véletlen gesztusok akcióként rögzülnek. A Bakelit M.A.C. tereiben zajlott a bemutató, címe Territórium, időpontja, 2016. június 9. 19h. Ideje 20 perc. A cím abból az érzésből született, hogy kijelöljem a helyemet a világban, nyomot, jeleket hagyjak. A munkám legfontosabb eleme a tér újragondolása beépítése. Alkotói környezet: galériák, múzeumok, színházak, public terek, virtuális online felületek.
It is a performative creating process, which outcome is a functional object, an art piece, a panel. The moving body acts as a graphic tool (living stilt, cliché). The visual concept includes the body, space and time within an abstract and concrete formal framework, personal body patterns are involved. The conscious and unintentional gestures become actions. The premier was in Bakelit, M.A.C. studio, 09.06.2016.; title was Territory and length 20 mins. The title came from my feeling and willingness to leave trace, patterns behind. The most important part of my work was to restructure the space. The creating process took place in galleries, museums, theatres, public spaces, virtual surfaces.
Fotók: Meggyesi Mónika
2013. június 2., vasárnap
KÖDFÁTYOL (MUNKABEMUTATÓ)
KÖDFÁTYOL (MUNKABEMUTATÓ)
Május 28. 20
óra MMS
Táncosok: Gyulavári Ági, Kiszely Diána, Makra Viktória
Zene: Horváth Ádám Márton
Jelmez, látvány: Szalai Sára
Fény: Farkas Gábor
Koreográfia: Botos Kíra és a táncosok
"Ki merne súgni neked
arról, hogy mi lett veled?
melyik ég rejti helyed?
őrzi-e gyöngyeidet?"
(Weöres Sándor)
Fönt az ég, lenn a föld, lent az ég, fönn a föld. Kettő között valahol az átjáró.
Melyik világot vágyom jobban? Magam számára sem tiszta. Csak a folyamat van, az örök átalakulás isteniből emberivé és vissza. A sok világ között keresem a helyem. Ahogy elhagyom az egyiket, a ködfátyol összezárul mögöttem, s feledésbe vész, ami volt.
2012. november 28., szerda
2012. július 4., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










